„Az anyanyelv megőrzésével minden gyermek előbb-utóbb előnyökhöz jut az életben”

Évértékelő beszélgetés Pálinkás Krisztiánnal, a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fórumának (HMPF) irodavezetőjével.

– Egy nagyon sikeres és programokban gazdag évet zárhat hamarosan a pedagógusfórum. Mennyire elégedettek az idei eredményekkel és az aktivitással?

– Az idei évet egy két félidős focimeccshez tudnám hasonlítani. Az első félidő még az elmúlt két év utózöngéje volt, a járvány okozta korlátozások jegyében telt, de itt van egy második félidő, amikor viszont már egy kicsit felszabadultabban és a járvány előtti módon próbáltuk a programjainkat megvalósítani, illetve a terveinket, célkitűzéseinket elérni.

– A pandémiás időszak nagyon beleszólt magába az oktatásba is, tehát kihívás volt a pedagógusok, a szülők és a gyerekek számára is, amikor is gyakorlatilag mindent át kellett helyezni az online térbe. A Fórum hogyan tudta megvalósítani a programjait ebben az időszakban?

– Részben meg tudta valósítani. A HMPF-nak az a célkitűzése, hogy a horvátországi magyar nyelvű oktatást népszerűsítse és fejlessze. A célcsoportjaink az óvodások, a diákok és a pedagógusok. Tehát amikor ők az iskolában nem tudták a megszokott formában végezni a feladataikat, akkor a mi rendezvényeink teljesen háttérbe szorultak. Bizonyos programokat sikerrel átvittünk az online térbe, illetve digitalizálva próbáltuk megvalósítani. Ilyenek a vetélkedőink: a szép kiejtési, a mesemondó, a népdaléneklési, amelyeket úgy valósítottunk meg, hogy a pedagógusok és a szülők felvették otthon a gyerekek produkcióit, akár mobiltelefonnal, akár kamerával, és ezeket a felvételeket küldték be hozzánk az irodába, ott a szakmai zsűri elbírálta őket, és ez alapján hirdettünk eredményt.

– A második félévben viszont már nem voltak korlátozások, szabadon lehetett mozogni és rendezvényeket szervezni.

– Ez a második félév már nagyon hasonlított az előző húsz év munkájához. Tavaly ünnepelte a pedagógusfórum a huszadik születésnapját, de csak nagyon szerény körülmények között. A nyár elején azonban már Barkóca-tábort rendeztünk Kopácson, majd ugyanitt a tanév kezdete előtt oktatási konferenciát a Tangazdaság és Ifjúsági Központban. Most is kiosztottuk a beiskolázási csomagjainkat. Nem sokkal később sportnapot tartottunk az eszéki magyar iskolaközpontban, és egy úgynevezett zöld napot Kopácson és a Kopácsi-réten. Tehát ez már nagyon emlékeztetett bennünket arra az időszakra, amikor nem voltak korlátozások, amikor szabadon tudtunk szervezni, nem volt létszámkorlát, hanem teljesen a tartalomra tudtunk összpontosítani, hogy a gyerekek ebből tanuljanak, valamint hogy jól érezzék magukat.

– Programokból ezek szerint nincs hiány. Mi az, ami jelenleg a Fórum számára a legnagyobb kihívást jelenti?

– Az ominózus két év egyfajta bénultságot eredményezett. Mintha beletörődtünk volna abba, hogy nem kell kimozdulni, elég, ha leülünk a számítógép elé, így is tudunk kommunikálni. Ez nagy kihívás elé állít bennünket, újra mozgósítani kell a tanulókat, a pedagógusokat, hogy igenis akarják a személyes részvétellel zajló programokat.

– Mi a helyzet a diáklétszámokkal a magyar tannyelvű iskolákban?

– A magyar tannyelvű iskolákban a diáklétszámok nem túlzottan ingadoznak. Tehát nincs csökkenés, viszont sajnos nincsenek nagy kiugrások sem; ha az egyik iskolában kicsit kevesebben vannak, a másikban némileg növekszik a létszám, úgyhogy minden nehézség ellenére tudunk tartani egy bizonyos szintet, különösebb panaszra tehát nincs okunk.

– A fórum a magyar oktatás egyik legfontosabb védőbástyája. Ön hogyan fogalmazna, miért érdemes a magyar iskolákat választani?

– Azért, hogy megmaradjunk. Mert ha az utcától várjuk el, hogy a gyerek ott tanuljon meg magyarul, akkor nemigen számíthatunk jó eredményre. Véleményem szerint magyar anyanyelvének a megőrzésével minden gyermek előbb-utóbb előnyökhöz jut az életben. Ezzel a lehetőséggel élni pedig most van itt az alkalom. Később, a felnőttkorban jön a családalapítás, a karrier, kevesen tudnak arra időt fordítani, hogy egy új nyelvet megtanuljanak. Egy oktatási intézményen belül ezt sokkal könnyebb megvalósítani, mint a későbbi életkorokban, és amikor szüksége lenne rá, akkor fog rádöbbenni, hogy micsoda mulasztás volt, amit már akkor lehetetlen vagy nagyon nehéz lesz pótolni.